Hennafestésről
Odakint már nyílnak a hóvirágok, hamarosan beköszönt a jó idő és se szeri se száma nem lesz a szabadtéri rendezvényeknek, fesztiváloknak, ahol a hennafestők a rendezvények kedvenc szolgáltatójává avanzsálnak a látogatok körében. Mint az lenni szokott én is hennafestésre adtam a fejem néhány éve, s kezdeti szárnypróbálgatás után a SZIKRA Egyesület keretein belül rendezvényeken kezdtem összemaszatolni az arra merészen jelentkezők testrészeit. Ma már sokadik festésemen vagyok túl, de minden egyes rendezvényen felmerül néhány kérdés és kétely, melyet most szeretnék eloszlatni vagy éppen megerősíteni:
- Fájni fog a hennafestés?
- Mit kell tennem?
- Meddig marad meg a bőrön?
- Miből készül a paszta?
- Nem veszélyes?
- Nagy ritkán felmerülő kérdés: honnan származik?
Fájni fog a festés?
Mint indiai csodafakírnak memóriahabos matracon való fekvés. Mivel csak festéket hordunk fel a bőrre nejlonból hajtogatott tubussal, vagy ecsettel, esetleg fapálcikával, így a bőrt nem sértjük meg, maximum lágyan simogatjuk,
ami még kellemes is tud lenni egy kiegyensúlyozott lelkületű személynél, vagy éppen egy nem kiegyensúlyozottnál is. Valljuk be mindenki szereti a kényeztetést, és a henna be is tudja tölteni ezt a szerepet. A festés
megkezdése előtt a bőrfelületet megtisztítjuk olajjal áttöröljük, így előkészítjük a festéshez. Az olaj kitágítja a pólusokat, nem mellesleg kellemes illattal kényezteti a lelkünket, persze nem mindenki szereti,
de szerencsére ők vannak kevesebben. Ezután felhordjuk a festéket a bőr felszínére, ez az a pillanat mikor a hennafestő bele ad mindent és igyekszik a legjobb tudása szerint elkészíteni a mintát, vonalról vonalra, pöttyről
pöttyre haladva ameddig el nem éri a WOW hatást és a megrendelő boldogan távozik. Persze lehet sablonnal is felvinni a bőrre, az kevésbé egyedi.
Mitkell tennem a festéssel?
A paszta száradása után lassan elkezd leperegni és a bőrön megjelenik a felvitt színes minta, ez az az idő mikor a festék ki van szolgáltatva újdonsült gazdájának. Nedvesítgetni kell, különben lepereg a paszta, s a festék felszívódás
leáll és halványabb lesz a minta, persze egy kis türelemmel ez orvosolható és nagyon szép eredményeket lehet elérni. Ha a minta nem lesz sötétbarna színű, ne a hennafestőt lincseljük meg, lehet nem ő volt minden fájdalmunk
szülőatyja. Gondos nedvesítgetés után találkoztam már több mint kéthetes munkámmal is. Fürdés előtt el kell távolítani, gondosan lekapargatva a megmaradt pasztát, mert a víz oldja, így szétkennénk a gondosan elkészített munkánkat.
Esetleg citromos lével át lehet kenni a bőrfelületet ez segít a szín sötétítésében. 24 óra alatt a festés eléri teljes színét, majd fokozatosan kikopik a bőrből.
Meddig marad meg a bőrön?
Ez sok mindentől függ. Függ a bőr vastagságától, igy ahogy haladunk a kezek, lábak irányába úgy egyre vastagabb a bőr és a festék mélyebben tud behatolni a bőrbe, tehát tovább is marad élvezhető látvány. Függ a bőr megújulásától,
az igénybevétel erősségétől, így akár egy komolyabb bőrradíros kezelés is agyon tudja vágni a henna minta életciklusát. Erősen befolyásoló tényező még a megrendelő figyelmes gondozása: nedvesítgetés, hogy le ne
peregjen ideje előtt a paszta, és az első este ne áztassuk a bőrt, ráadásul a testápoló tovább rontja a hatást, mert elzárja az oxigéntől a festéket, erre pedig nagy szüksége van a sötétedési folyamatban is. Nem utolsó
sorban pedig függ a környezeti hőmérséklettől mely leginkább befolyásolja a minta felszívódását, ezért nyári sport a henna. Meleg kell a száradáshoz és a festék jótékony hatásának kifejtéséhez.
Miből készül a paszta?
A henna növény levelének finom őrleményéből, aktiválóanyagból, olajokból. A wikipédia információi szerint a henna a mirtuszvirágúak rendjébe és a füzényfélék családjába tartozó faj, nemzetségének egyetlen elismert faja.
A henna egy virágos cserje, mely Afrika szubtrópusi területein, Dél-Ázsiában és Észak-Ausztráliában őshonos. 2-6 méter magasra nő meg. Mivel kis hazánkban nem jellegzetes, így erre szakosodott boltban szerezhető
be az őrlemény. A festék aktiváláshoz valamilyen savas közegre van szükség, erre a citromlé tökéletesen megfelel, a színek elmélyítéséhez pedig olajakat használunk: eukaliptusz, szegfűszeg. A hígításhoz vizet, esetleg
tea főzetét, a tapadást a bőrön pedig kevés cukor segíti. Receptek széles skálája található a világhálón, ha valaki kedvet kap, akkor bátran kísérletezhet vele.
Nem veszélyes?
Mint leírtam a henna paszta nem tartalmaz semmilyen káros anyagot, bár ezalatt a nagy darwini evolúciós folyamat alatt, kinél alakult ki allergia a keverék valamely összetevőjével szemben azt nem lehet tudni, ezért
festetési szándék előtt érdemes rákérdezni az összetevőkre, főleg ha hajlamos az allergiás reakciókra. Egy valamire való hennafestő, jobb esetben hennaművész el fogja tudni sorolni az összetevőket. Itt viszont szeretném
megemlíteni a fekete-hennát, amelybe többnyire szintetikus anyagokat kevernek, ezáltal érve el azt a csodálatos fekete szint, melytől emberek megbabonázva már nyújtják is kicsi kezüket festésre, nem is gondolkodva
az ezzel járó veszélyeken. Ha az emberünknek rossz napja volt, akkor a szintetikus anyagok bőrbe történő bejutásával nagyon komoly allergiás reakciókkal szembesülhet, mint hólyag a festés helyén, vörös foltokkal kísérve,
mondanom se kell hogy ilyen esetben keressék fel rögtön a bőrgyógyászukat egy rögtönzött konzultációra. Persze már hallottam embereket legyinteni „nekem már volt fekete hennám, nem volt tőle bajom” és nem is szeretném
az ördögöt megidézni eme írásommal, tehát vannak a szerencsések akiknek a minta lepergése után csak egy gyönyörű minta marad emlékül. Én csak zöld vagy más néven barna hennával festek és szerencsére még nem kaptam visszajelzést allergiás
tünetekről, pedig már megfestettem több száz kezet. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkba akkor lehet kérni festékpróbát, ha a hajfestésnél beválik akkor itt is működhet, sőt én javaslom első alkalommal.
Honnét származik a hennafestés művészete?
Henna művészete Indiába, Afrikába és Közép-Keletre nyúlik vissza. Egyes források szerint már az egyiptomiak festették bőrüket ezzel a technikával. Talán a sivatagi népek használhatták először bőrük hűtésére, majd hamar
elterjedt mint díszítő motívumok, jelképek megfestésére használt lehetőség, s ahogy a minták egyre bonyolultabbá váltak úgy a tradíció is elmélyült. Idővel a hindu és muszlim kultúrákban ünnepek alkalmával és vallási
ünnepeken kezdték használni, vagy esküvőket megelőzve, szerencsét és áldást szimbolizáló motívumokat festettek egymás testére. A különböző motívumok kultúránként elkérőek. Mindez mellett a hennát gyógyító céllal is használták, bőrbetegségek
kezelésére, bőrösszehúzó hatása miatt kisebb karcolások ellátására, égési sérülésekre és ekcéma kezelésére de használták reumás fájdalomra és ízületi gyulladásra, vagy lábgombásodásra. De mindazonáltal nem biztatnék
senkit, hogy az összes receptjét kettőbe tépje és rohanjon a következő indiai boltba hennaporért. Viszont a henna por még kiválóan alkalmas hajfestésre is, különböző hozzávalók által változó színű hajköltemény varázsolható vele
a vöröstől a barnáig.
Köszönöm, hogy végig olvasta cikkemet a henna rejtelmes világáról, és remélem sikerült eloszlatni vagy éppen megerősíteni néhány kételyt, tévhitet.
Írta: Antal Zsolt